A TFT-LCD egy vékonyfilmes tranzisztoros folyadékkristályos képernyő, más néven"valódi szín" (TFT). A TFT folyadékkristály minden pixelhez félvezető kapcsolóval rendelkezik, és minden pixel közvetlenül vezérelhető pontimpulzussal, így minden csomópont viszonylag független és folyamatosan vezérelhető, ami nem csak a kijelző válaszsebességét javítja, hanem pontosan szabályozhatja a kijelző színjelzését, valósághűbbé teheti a TFT folyadékkristály színét. A TFT folyadékkristályos kijelző jó fényerővel, nagy kontraszttal, erős hierarchiával és élénk színekkel rendelkezik, de hátrányai is vannak a viszonylag magas energiafogyasztás és a magas költségek miatt.
A vékonyréteg-tranzisztorok egyfajta vékonyréteg-térhatású tranzisztorok és az egyik aktív mátrix folyadékkristályos képernyő. Képes"aktívan" vezérelheti a képernyő minden egyes képpontját, ami nagyban javíthatja a válaszidőt. Általában a TFT válaszideje viszonylag gyors, körülbelül 80 ezredmásodperc, és a látószög nagy, általában eléri a 130 fokot.
TFT LCD képernyő polaritás-átalakítási módszer:
A folyadékkristály-molekulák hajtófeszültsége nem rögzíthető egy bizonyos értékre, különben idővel a folyadékkristály-molekulák polarizálódnak, és fokozatosan elveszítik optikai tulajdonságaikat. Ezért szükséges a folyadékkristály-molekulák hajtófeszültségének polarizálása, hogy megakadályozzuk a folyadékkristály-molekulák jellemzőinek tönkremenetelét. Ez megköveteli, hogy az LCD kijelző feszültsége két polaritásra osztható, az egyik a pozitív, a másik a negatív polaritás. Ha a kijelző elektróda feszültsége nagyobb, mint a közös elektróda feszültsége, azt pozitív polaritásnak nevezzük; ha a kijelző elektróda feszültsége alacsonyabb, mint a közös elektróda feszültsége, azt negatív polaritásnak nevezzük. Legyen szó pozitív polaritásról vagy negatív polaritásról, a szürkeárnyalatok halmaza azonos fényerejű lesz, így ha a felső és alsó üvegréteg közötti nyomáskülönbség abszolút értéke rögzített, a megjelenített szürkeárnyalatok pontosan megegyeznek. Ebben a két esetben azonban a folyadékkristály-molekulák forgásiránya teljesen ellentétes, amivel elkerülhető az a jellegzetes károsodás, amelyet a folyadékkristály-molekulák mindig egy irányban rögzített forgásiránya okoz. Négy elterjedt polaritás-átalakítási módszer létezik, amelyek a képkockánkénti megfordítás, a soronkénti megfordítás, az oszloponkénti megfordítás és a pontonkénti megfordítás.
A képkockánkénti inverziós módszernél ugyanabban a képkockában a teljes képernyő összes szomszédos pontja azonos polaritású, míg a szomszédos képkockák polaritása eltérő; a soronkénti inverziós módszernél azonos polaritásúak ugyanazon a vonalon. Polaritás, de a szomszédos sorok polaritása eltérő; az oszloponkénti inverziós módnál ugyanannak az oszlopnak a polaritása azonos, de a szomszédos oszlopok polaritása eltérő; a pontonkénti inverziós módban minden pont szomszédos a felsővel. A, le, bal és jobb pontok polaritása eltérő.
Jelenleg a személyi számítógépek legelterjedtebb LCD-képernyői pontonkénti polaritás-átalakítást alkalmaznak. Miért? Ennek az az oka, hogy a pontonkénti inverzió megjelenítési minősége sokkal jobb, mint más átalakítási módszerek. A következő táblázat a négy polaritás-átalakítási mód teljesítmény-összehasonlítását sorolja fel: képkockánként, soronként, oszloponként és pontonként.
