A válaszidő az érintőképernyőn történő ujjérintési esemény és az érintőképernyő-vezérlő által generált megszakítási jel közötti idő. A mérési módszer a szimulált ujj-érintőképernyő környezetének elektronikus érintése, vagy egy szimulált ujj mozgatása a panelen. A válaszidő különösen fontos, mert közvetlenül befolyásolja a felhasználó mozgásának sebességét a képernyőn, a pásztázási vagy pöccintetési műveleteket, valamint az ujjal vagy tollal történő írást a képernyőn. A lassú válaszidővel rendelkező érintőképernyő rövid szünetet tart, és nem érzékelhető mozgás. Az érintőképernyő válaszideje része a rendszer válaszidejének, amely magában foglalja:
1) X, y tengely pásztázása. Az az idő, ami alatt az érintőképernyős vezérlő beolvassa és méri az érzékelő kapacitásának változásait.
2) Ujjérzékelés. Hasonlítsa össze a panel kapacitásának változását az ujj előre-beállított alapértelmezett értékével. Ha a változási tartomány meghaladja az ujj alapértelmezett értékét, a rendszer érzékeli az ujjérintést.
3) Ujjhelyzet. Számítsa ki a több érzékelő által kapott eredményadatok alapján, hogy meghatározza az ujj tényleges helyzetét.
4) Ujjkövetés. Ha több ujj van az érzékelőn, minden ujjat megfelelően azonosítani kell, és egyedi azonosító szimbólumot kell hozzárendelni.
5) Megszakítási késleltetés. A jelzés és a gazdagépen történő szolgáltatás közötti késleltetésre utal. A legtöbb rendszerben ez a késleltetés nem haladja meg a 10-et (Vs).
6) Kommunikáció. Általában a rendszer 400 kHz-es I2C-t vagy 1 MHz-es SPI-t használ a gazdagéppel való kommunikációhoz.
Számos technológia létezik a piacon, amelyek segítségével lerövidíthető a válaszidő. A kulcs az érintőképernyős chip intelligenciájában rejlik. A kreatívabb módszernek csak a képernyő egy részét kell beolvasnia, hogy észlelje az ujj helyzetét. Amikor az ujjat észleli, gyorsan képes beolvasni és kiszámítani. Az ujj tényleges helyzete energiát és időt takarít meg. Egy másik technika a párhuzamos feldolgozás, amely különböző hardverelemeket használ a szkenneléshez, az ujjfeldolgozáshoz és a kommunikációhoz, így ezeket a feladatokat egyidejűleg hajtják végre. Az ujjfelismerésre, az ujjpozícionálásra és az ujjazonosításra (ID) szolgáló, rendkívül optimalizált algoritmusok lerövidíthetik a feldolgozási és válaszidőt.

