Az LCD, más néven folyadékkristályos kijelző, egy olyan típusú kijelző, amely a kijelző fényáteresztő képességét szabályozó technológiát alkalmazza a színtónus teljessé tétele érdekében. A folyadékkristályos kijelző szerkezete szempontjából az LCD két párhuzamos üveglapból áll, amelyek vastagsága körülbelül 1 mm. A folyamat során kristályos anyagokat tartalmazó egyenletes 5 μm-es távolság választja el őket egymástól. Mivel maga a kristályos anyag nem bocsát ki fényt, a kijelző mindkét oldalán két párhuzamos üveglap található. Fényforrásként lámpacsővel van felszerelve, az LCD képernyő hátulján pedig általában egy háttérvilágítású tábla található, melynek fő feladata az egységes háttérfényforrás megjelenítése.
Mivel az LCD képernyőnek megvan az a jellemzője, hogy a fényforrás kibocsátásakor irányt ad, ezért ha nagyon ferde szögben állunk és teljesen fehér képet élvezünk, akkor nagy valószínűséggel fekete vagy színtorzulás lép fel. És mivel mindenkinek más a látási tartománya, ha nem a legjobb szögben áll, a látható színek rosszak lehetnek.
Bár tónustorzulás léphet fel az LCD-kijelzők bizonyos területi környezetben történő megtekintésekor, ez nem jelenti azt, hogy az LCD-nek nincsenek előnyei. A létezés ésszerű, és az LCD-nek még mindig sok előnye van. Például a fogyasztókat leginkább foglalkoztató energiafogyasztási probléma. Az LCD energiafogyasztása viszonylag kicsi, és az általános LCD-kijelző digitális interfészt használ, ami szintén nagyon kényelmes.
